Interjú Békési Klárival

A 2019. év második UX Bundle képzésének alumnijával, a Wasteless appot készítő csapat tagjával, Békési Klárival beszélgettünk UX-ről, a képzésről, és a zero waste appról.

xLabs: Mi a végzettséged, mi volt a képzés előtt a munkád? Mi vezetett el oda, hogy UXes akarsz lenni?

Klári: HR végzettséggel rendelkezem, HR területen dolgozom, immár hét év recruiter tapasztalattal. A munkahelyemen UX-es munkatársakat kerestem, és idővel bent maradtam a szakmai interjúkon is, ahol érdekes dolgokat hallottam. Elkezdtem gondolkozni, érdeklődni a UX iránt, úgy éreztem, hogy emberfókuszú, közel áll a HR-hez is, van pszichológiai iránya is. Engem emellett érdekelnek a technikai dolgok is, ezért a UX mindezek jó kombinációjának tűnt.

Innen indult az egész kaland. Aztán volt egy három napos design thinking workshop a munkahelyemen, amitől még nagyobb kedvet kaptam. Jobban megértettem, hogy a UX egyben, egészként mit jelent, mert korábban csak kisebb kirakós-darabokat láttam belőle. Nagyon sokrétűnek tartom, még a képzés után is bőven lehetne mélyebbre menni benne, megismerni, hogy melyik része mit is jelent. Ez nekem a felfedezés örömét adja.

xLabs: Mi vezetett el az xLabs képzéshez?

Klári: Az egyik kolléganőm volt néhány évvel ezelőtt az xLabs UX Bootcamp képzésén, tőle, rajta keresztül jött az ötlet. Nem volt egyszerű elintézni a munkahelyemen, három hónapos küzdelem volt a multi útvesztőin átvergődni. A főnököm az utolsó napján tudta jóváhagyni a képzésemet, mielőtt elment volna a cégtől.

xLabs: Mit tudtál a képzés előtt a UXról?

Klári: A munkahelyemen a UX a marketing csapat része. Ki akartam deríteni, hogy mi is ez valójában, beszélgettem több fejlesztő ismerősömmel, hogy mennyire kell majd UX-esként kódolni, fejlesztői véna kell-e hozzá? Ezt még most is nagy kihívásnak érezném. Azt gondoltam előtte, hogy a UX-esek fejlesztők is, kódsorokat kell majd írnom. Mikor megtudtam, hogy nem kell, az komoly magabiztosságot adott. Ez megválaszolta a bennem lévő kérdést.

xLabs: Mi volt az elképzelésed, várakozásod?

Klári: Előtte volt egy képem, e-learningeket csináltam, volt rálátásom, hogy mi lehet a UX. Annyira sokrétű, ahogy beszéltünk is a képzésen, sok szakmára bontható az általános UX fogalom, ezt akartam átlátni. Másrészt, mivel én nagyon gyakorlatias szemléletű vagyok, ezért szerettem volna gyakorlati dolgokat ellesni, akár olyanokat, amik a mostani munkámban is tudok használni.

Most e-learning developer, tréning-készítő vagyok, ezért e-learning szemmel is néztem – meglepő, hogy mennyire sok olyan dolog van, ami e-learningben is hasznosítható. Ilyenek például a breadcrumbok, mert fontos strukturálni az információt, fontos hogy tudja a felhasználó, hova visszük. De ide tartozik a navigáció, a gombok is, annak a megállapítása, hogy egy e-learning felületen mit hova érdemes tenni, hogy konzekvens legyen.

xLabs: Ehhez képest mit kaptál, mi valósult meg?

Klári: Mivel kis tudással mentem a képzésre – bár láttam, hogy voltak olyanok, akik már nagyon benne voltak a témában – ezért nekem minden új volt. A sebesség elég kemény volt, őszintén szólva, a bootcamp és a project képzés egymás után, augusztustól decemberig nagy erőfeszítést igényelt. Ha már belevágtam, annyit akartam beletenni, amennyit csak tudtam, ezért húzós volt munka és némi szociális élet mellett, nem sokat tudtam pihenni, nem sok energiám maradt. De nem bántam meg.

A bootcamp megadta úgymond a kis kirakós-darabok tudását, ezeket ott átláttam, de a project képzésen értettem meg, hogy ezeket hogyan lehet összefűzni, akkor láttam meg, hogy mi után mi jön, mit mivel lehet helyettesíteni. Így láttam, egy projekten keresztül az egész folyamatot. Ha elakadok, akkor hogy lehet kizökkenteni ebből. A how-might-we (HMW) workshop emlékezetes volt mindenkinek, addig azt éreztük, hogy persze, csináljuk, csináljuk, jó, de kisül-e valami a végén? Nem láttuk a végét, azt éreztük, nem lesz semmi, nem láttuk, merre megyünk. Aztán a HMW workshop rendbe rakta.

Utána már éreztük, hogy lesz valami, merre megyünk, jó érzés volt, hogy van értelme. Ahogy a mentorunk, Zsú monta, “bízzunk a metodológiában”, bízzunk a következő lépésben. Érdekes érzés volt, hogy mennyire nem tudtuk, hogy merre haladunk majd tovább, de kialakult a végén. Ez a bizonytalannal való megküzdés nagy tanulság volt nekem.

xLabs: Milyen volt a csapatmunka?

Klári: Hozzá vagyok szokva a csapatban dolgozáshoz, nem volt új élmény. Az, hogy ki hogy veszi ki a részét a feladatokból, gördülékenyen ment egy pontig, ebben Zsú is sokat segített. Később volt akadály abból, hogy egy csapattag hosszú időre elutazott, és így nehezebb volt ötletelni, mérföldekkel jobb dolgok jönnek ki hárman, gyorsabban tudunk gondolkozni. A hármas szám nagyon ideális brainstormingban.

xLabs: Milyen volt a mentorral dolgozni?

Klári: Még nem volt ilyen erős, személyes mentorálásban részem. Nagyon pozitív volt, jó érzés volt tudni, hogy jó irányba megyünk, van védőháló, így tudunk olyat alkotni, amit mi csinálunk, de van szakmai háttere. Zsú nagyon tudja a határt, hogy hol kell segíteni, közbelépni, és hol kell ránk hagyni a gondolkozást, mindig jó egyensúlyban volt. Gyorsan válaszolt, így akár egyik napról a másikra tudtunk haladni.

xLabs: Mi volt a legnagyobb kihívás?

Klári: Az időfaktor, amit mondtam az előbb is. Úgy indultam neki, hogy lehetőleg minden energiát bele akarok tenni, de munka mellett kemény volt. Megcsináltuk a feladatokat, tudtunk haladni jó ütemben, de mivel a bootcamp és a project képzés között nem volt szünet, nem volt ideje a tudásak leülepedni – de hát, nem véltetlenül hívjátok intenzív kurzusnak. Beszélgettünk olyan bootcampessel, aki nem rögtön után kezdte a project képzést, hanem a következő félévben, neki volt ideje feldolgozni a sok új információt. Nekem nem volt időm cikkeket, könyvet olvasni, csak a képzés után, amit bánok, mert nem volt ideje leülepedni, mert nekem minden új volt.

xLabs: Mi volt a legfontosabb tanulság?

Klári: Amikor elkezdtünk az ismeretlennel, a teljes káosszal dolgozni, és végül sikeresen, győztesen kikerültünk belőle, az jó érzés volt. Addig nem tudtuk, hogy mi lesz az eredményünk, akkor viszont minden összeállt.

xLabs: Milyen a világ kezdő UXes szemmel? Hogy bővíted a portfóliódat? Mik a terveid?

Klári: Most tesztprojektet viszek, nem mentem még ki junior UX-esként a munkaerő-piacra. A UX Budapest csoportban láttam egy bejegyzést, hogy az álláshirdetések milyen gyakorlattal rendelkező UX-eseket keresnek, a munkahelyemen is ez volt – mindkét helyen az látszott, hogy szinte alig volt junior hirdetés. Azt látom, hogy teljesen kezdőként, egy tanfolyammal a hátam mögött kicsit esélytelen még elhelyezkedni.

Maradok még a mostani pozíciómban, addig próbálom a tesztprojekteket vinni. Most egy product strategy workshopon vagyunk túl, illetve user interjúkat csináltunk, ezeket összesítem, emellett egy weblap átstrukturálásán dolgozom. Sokat segít, hogy a párom product manager volt, UX-esekkel is dolgozott, úgyhogy olyan, mint egy mentorral dolgozni. Ezzel tudok majd valamit a portfóliómba tenni, és így kicsit nagyobb magabiztossággal tudok majd állást keresni.

xLabs: Hogy álltál a zero waste a témához a projekt előtt?

Klári: Ez vicces dolog, én már másfél-két éve sokat dolgozom azon, hogy zero waste legyek, sok kötődésem volt hozzá. Mikor megtudtuk, hogy mi a project, nagyon megörültem. De tök nagy feladat is volt, hogy ne magamból induljak ki. Nálam mindig van vászonzsák, komposztálok, piacra járok. Az első pillanattól figyeltem rá, hogy nem én vagyok a perszóna. Úgyhogy először örültem, hogy közeli a téma, kedves a szívemnek, de figyeltem arra, hogy ne magamból induljak ki.

xLabs: Mit tanultál a zero waste a témáról?

Klári: Az igen érdekes dolog volt, hogy akikkel interjúztunk, azok úgy érezték, hogy teljesen tisztában voltak a szelektív gyűjtés szabályaival, viszont mikor megpiszkáltuk a felszínt, akkor rájöttünk, hogy mégis csak felületes információik vannak. Magabiztosan mondták, hogy értik, aztán kiderült, hogy ez nem mindig igaz. Az egyik interjúalany azt mondta, hogy Ausztriában nem mer szelektíven gyűjteni, mert annyi kategória van, és nem érti, hogy melyik micsoda, ezért nem meri bedobni egyikbe sem. Meglepő volt, hogy mennyire eltérő lehet a szelektív gyűjtés országonként is.

Emellett a desk research szakaszban több olyan app is feltűnt, amikről korábban nem hallottam, és újak voltak számomra, például a Refill.

xLabs: Mi volt a legfontosabb tanulság a projekt kapcsán?

Klári: Nagy fordulópont volt a HMW, ott kapott új fókuszt a projektünk, akkor jöttünk rá, hogy addig rossz úton jártunk – erről írtam az esettanulmányban részletesebben. Az is nagy kihívás és tanulság volt, hogy mivel nem volt tiszta a scope, nem voltunk biztosak benne, hogy meddig kell elmennünk az app kidolgozásában, ezért küzködtünk a szürke drótvázak és a színes UI megoldások között Figmában. Ha jobban látjuk előre a scope-ot, akkor kevesebb a mellékvágány.

xLabs: Hogy számoltátok ki a megmentett fák számát?

Klári: Nagy kérdés volt, hogy milyen adatbázist húznánk be mögé, hogyan számolná ki a megmentett fákat. Úgy gondoltuk, hogy majd egy megfelelő adatbázisból az AI majd megmondja a karbon-lábnyomot, de mivel teoretikus volt, tovább nem foglalkoztunk vele, nem is volt rá idő. Ugyanúgy, ahogy a kocsikban van ilyen, úgy gondoltuk, hogy működőképes lehet.

xLabs: Ha lenne rá lehetőség, akkor mi lenne a Wasteless app további fejlesztési iránya?

Klári: Az esettanulmányban is szerepel, hogy ötletként feljöttek a játékok, de ha tényleg komoly app lenne, ha tényleg meg kéne valósítani, akkor nagyobb kutatást kéne hozzá, kvantitatív és kvalitatív is, hogy tényleg melyik elem ami hasznos, melyik az, ami nagy problémát old meg. Nekem az az érzésem, bár ezt kutatással kéne bizonyítani, hogy a kuponos irány jól működő lehet, és arra tippelnék, hogy az jönne ki, hogy az egész appból csak ez a része, a kupon válna üzletileg működőképessé. Emellett be lehet vonni persze a zero waste irányt, arra felfűzni, de a kuponok több cégnek akár üzletileg is érdekesek lehetnének. A valóságban az ületi vonal is elengehetetlen a zero waste küldetés mellett, ezért emeltük be a kuponok ötletét – de fontos tanulság, hogy az üzleti oldalt nem lehet mellőzni.

Klári Wasteless app esettanulmánya itt olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük